megtaláltuk dél london segglyukát. egy Troli brixton szivében, kicsit tágasabban, tele szuper béna meberekkel. dresscode nincs, de plecsnit sem kérnek, az pedig jó sok embernél lehetett! a hely neve prince albert pub. én még tényleg nem láttam itt londonban ennél aljább és szürreálisabb helyet. 70+ feka bácsik ülnek itt-ott sört szopogatva, kalapban, bézbólsapkában, a farkukat markolászva elvétve. seggrészeg, visszataszitó külsejű emberek lötyögek a parketten, ahol mindennek ellenére remek zenék szólnak! középkorú, közepesen értelmiségi emberek, néhol hanyagul, még mindig festékes melósruhában ücsörögnek, homályos tekintettel, álló mellbimbóra, esetleg egy elhanyagolt, lelakott hatvanasra vadászva. van belőlük bőven, még mezitlábas is, persze majd pont az ne lenne. kint a kertben fű nincs, hamutál se, bár ez a dohányzó. bent a wc-ben, a nem vájúnál, a wc tartályon áll a hugy. normális helyeken kólázni szoktak onnan. itt telepisálják. a könyék egyetlen éjfél után nyitvatartó kocsmája. tervezem, hogy tábort verek. megismerem a kerület károlyait is sándorait. megtanitok nekik egy-két prosectura nótát, aztán együtt énekeljük azt, hogy európa messze van...

van ugye a fű. van ugye a csoki. van ugye a csokifű. szerintem rivóba van áztatva. de lehet, hogy valeriánába. mindnesetre elég koncentrált cucc. soha többet nem ülök széken nem evéshez. gumilabdán az élet csupa headbang és boldogság. még haj nélkül is! pusztuljon a szék! és minden alávaló nem gömbölyű ülőalkalmatosság!

a következő küldetés a sör gömbölyösitése. olá

hiveim az urban. higgyétek el, gumilabdán ülve, rugózva, minden hajmetál3D-ben szól!

mivel én is utánanéztem, és sehol nem találom, azt a találó, hajdanvolt blogot amit irtam annó, ezért fogadjátok szeretettel komunikációs forrásomnak eme pöce-ékkövét immár!