Thursday, October 13, 2011

bár sokatokkal tartom a kapcsolatot a zinernet és a sk-ájp segitségével mégis irni fogok hetente legalább egyszer. hétköznapi dolgokról, elnagyoltan.

szóval jelenleg öcsémnél vagyok. eddig egy itteni jóbarátomnál voltam, királyi körülmények között. ez a költözés annyiból jó, hogy még mindig naomi campbell földije vagyok, azaz streathami. de abban bizos vagyok, hogy ő még a földije idejében sem forgott a saját tengelye körül ha meg akart fordulni éjszaka abban a résben amit a szeretett öccse biztositott a részére!

ez a kiváltságom amúgy ha minden igaz, jövöhét szerdán szűnik meg. akkor ugyanis végre londoni rezindenté válok! És beköltözöm abba a lakásba, amin 3 hete dolgozom, hogy meg legyen! Lili is érkezik pénteken, akkor kezdődik a történet!

addig még megpróbálok meginni annyi johnsmiths-t amennyit birok. az elmult egy hétben ugyanis egy korty alkohol nem csuszott le a torkomon, söt még annyi sem. lelkiismeretesen szedtem az antibiotikumot, amit a doktornéni adott. 7 napig kéne, de én 5 napot elégnek tartok. elvégre majdnem orvos vagyok. csak a majdnem választ el tőle, és ebben az esetben ezt a luxust megengedhetem magamnak. holnap mindenesetre geci másnapos leszek a seb ellenörzésen. remélem nem büntetnek meg.

"for the sin gustav, you committed, you must take shitloads of antibiotics for the sake of your healht"

'plese no!'

"yes"


Sunday, October 9, 2011

elég hamar sikerült lehúztam az angol államot egy kisebb összeggel, amit a bal mutatóujjam helyrehozatalára forditottak. történt az pénteken, hogy elég kedvtelenül bementem dolgozni 9-re este. 3 órát kellett volna ott töltenem, de 5 perc alatt elintéztem magam egy hétre legalább. lehajoltam, hogy kivegyem a váltócipőm a pult alól, amikor a homlokommal megtoltam a pultról lelógó vágódeszkát. a vágódeszka megbillent, és elindult felém, a fejem magasságában, én meg reflexből balkézzel felnyúltam, hogy megállitsam annak esését. de rajta volt egy méretes kés, ami végigszaladt a kezemen, pontosabban a bal mutatóujjam belsején. ömlött a vér azonnal, csontig bevágta úgy 2-3 centi hosszan. endre rakott rá egy patent szoritó kötést, ádám értem jött kocsival és eldobott a jó öreg st georges hospitalba, most először páciensként. ott jól megnézegették ilyen gyakornok kiscsajok szemüvegben, locsolgatták jóddal, miközben próbáltam nem behugyozni a fájdalomtól meg volt egy röntgen. a végén odahivtak valami sebészt, az adott időpontot vasárnap reggel 8-ra, ráhúztak egy szoritó textil kotont azt viszontlátásra. otthon ilyenkor, még hajnalban, seggrészegen is varrtak már össze a balesetin basszameg! He! na aztán ma bementem 11 körül már mehettem is a műtőbe. elkaszáltam valami ideget is, mert az ujjbegyem elég érzéketlen.

állitólag azt az ideget megszerelte a doktornéni, meg rakott bele szép szines öltéseket biztos, de én nem láttam semmit, mert eltakarták egy zöld lepedővel. azt is mondta, hogy nem biztos, hogy rendesen fogok érezni azzal az ujj beggyel. én azt mondom, hogy egy ennyire értelmetlen balesetnek kell, hogy legyen egy ennyire értelmetlen fogyatékossági hozadéka. mozgatni rendesen tudom majd, és a tűzben is kotorászhatok vele közben gond nélkül. most mindenesetre gecire fáj, ráadásul valami antibiotikumot is szednem kell még, aminek nincs értelme ha iszom rá, szóval ülök itt szárazon a gép előtt mint egy madár, és óbégatok belűl nagyon. kész szerencse, hogy van csoki, az majd átsegit a nehéz napokon. ja, és persze igy nem tudok dolgozni sem, illetve olyan módon, hogy hétfőn, szerdán és szombaton bent leszek végig, és a bár managert fogom csekkolni, hogy szépen teszi e a dolgát az én munkakörömben! mert kibaszott bénák és nem tudank szerezni egy szerencsétlen gyereket a helyemre. helyette, a főnökömnek fogok dirigálni, 2 hét munkaviszony után. elég laza társaság amúgy, kicsit sajnálom, hogy itthagyom őket. főnökösködnék még itt kicsit fél kézzel, ha nem várna a cargo records raktára. ahol a felvirágzásom kezdődik majd hamarosan.

befejezésül hadd jegyezzem meg, hogy ezt az egész történetet a jobb kezemmel irtam meg nektek. azzal, amivel manapság a seggem törlését is tanulom. de már egész jól megy!

Friday, September 30, 2011

megtaláltuk dél london segglyukát. egy Troli brixton szivében, kicsit tágasabban, tele szuper béna meberekkel. dresscode nincs, de plecsnit sem kérnek, az pedig jó sok embernél lehetett! a hely neve prince albert pub. én még tényleg nem láttam itt londonban ennél aljább és szürreálisabb helyet. 70+ feka bácsik ülnek itt-ott sört szopogatva, kalapban, bézbólsapkában, a farkukat markolászva elvétve. seggrészeg, visszataszitó külsejű emberek lötyögek a parketten, ahol mindennek ellenére remek zenék szólnak! középkorú, közepesen értelmiségi emberek, néhol hanyagul, még mindig festékes melósruhában ücsörögnek, homályos tekintettel, álló mellbimbóra, esetleg egy elhanyagolt, lelakott hatvanasra vadászva. van belőlük bőven, még mezitlábas is, persze majd pont az ne lenne. kint a kertben fű nincs, hamutál se, bár ez a dohányzó. bent a wc-ben, a nem vájúnál, a wc tartályon áll a hugy. normális helyeken kólázni szoktak onnan. itt telepisálják. a könyék egyetlen éjfél után nyitvatartó kocsmája. tervezem, hogy tábort verek. megismerem a kerület károlyait is sándorait. megtanitok nekik egy-két prosectura nótát, aztán együtt énekeljük azt, hogy európa messze van...

Saturday, September 17, 2011

van ugye a fű. van ugye a csoki. van ugye a csokifű. szerintem rivóba van áztatva. de lehet, hogy valeriánába. mindnesetre elég koncentrált cucc. soha többet nem ülök széken nem evéshez. gumilabdán az élet csupa headbang és boldogság. még haj nélkül is! pusztuljon a szék! és minden alávaló nem gömbölyű ülőalkalmatosság!

a következő küldetés a sör gömbölyösitése. olá

hiveim az urban. higgyétek el, gumilabdán ülve, rugózva, minden hajmetál3D-ben szól!

mivel én is utánanéztem, és sehol nem találom, azt a találó, hajdanvolt blogot amit irtam annó, ezért fogadjátok szeretettel komunikációs forrásomnak eme pöce-ékkövét immár!